▪ Murvai István: Ipari méretű szélerőművek a villamosenergia-termelésben

A villamosenergia-rendszer rugalmasságának növelését, teljesítve az ellátásbiztonság követelményeit a villamos energia iránti növekvő felhasználói igények kiszolgálására alkalmas korszerű erőművek primer energia szerinti optimális összetételű létesítése biztosíthatja.
A magyar kormány 4000 MW-os szélerőmű kapacitás létesítését rendelte el. Kormány- és miniszteri rendeletek szabják meg a pályáztatás jogi kereteit, és kijelöltek 25 könnyített térséget az országban, ahol egyszerűsített eljárással épülhetnek meg a szélerőművek.
A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (a továbbiakban MEKH) iparági konzultációt indított, hogy felmérje a magyarországi villamosenergia-rendszer (a továbbiakban VER) forrásoldali bővítése céljából a megújuló ipari méretű szélerőművi villamosenergia-termelőkapacitás bővítésének műszaki és gazdasági lehetőségeit. A konzultáció alapján a MEKH kiírta a pályázatot 702 MW-os új szélerőmű termelőkapacitás létesítésére, valamint megszervezi és lebonyolítja a betáplálásra szolgáló szabad hálózati kapacitások kiosztásának pályáztatását.
A 2026/11–12. számunkban megjelenő cikkben az ipari méretű szélerőművek villamosenergia-termelésbe való beillesztésével foglalkozunk.
▪ Déri Tamás: Európai vasútvilágítás-fejlesztés – Bécs Hauptbahnhof
Bécs új főpályaudvarát 2015. december 13-án avatták fel, több mint egy évtizedes építkezést követően. Egy főpályaudvar létesítésének gondolata már 1870-ben felmerült, majd az 1960-as és 90-es években konkrét tervjavaslatok is születtek, de csak az évezredfordulón kezdődhettek meg a kivitelezési munkák.
A több mint 300 milliárd Ft-os beruházás során a hajdani Déli Pályaudvar helyén egy 16 vágányos (ebből 12 vasúti – 10 felszíni és 2 földalatti vágány, továbbá 2–2 föld alatti S-Bahn és U-Bahn sínpár) átmenő pályaudvar létesült, amelyen valamennyi Bécsbe érkező, onnan induló vagy áthaladó nemzetközi és távolsági vonat áthalad. A forgalom nagyságát jelzi a 150 000 fős napi forgalom, amelyet 1100 szerelvénnyel bonyolítanak le.
A főpályaudvar egy 50 hektáros területen létesült. A nagyszabású építkezések – amelyek nem csak az új pályaudvar építményeit, hanem a felszabaduló vasúti területeken megvalósított létesítményeket is magukban foglalják – közel egymillió négyzetmétert tesznek ki. Ebből több mint félmillió négyzetméter irodaépület és 5000 lakás épült 13 000 ember részére. Mindemellett egy 8 hektáros területen park is létesült.
A 2026/11–12. számunkba megjelenő cikk Bécs főpályaudvarának világítási megoldásaival foglalkozik, sok-sok felvétellel illusztrálva.
▪ Dr. Novothny Ferenc: Hibavédelem TT-rendszerben túláramvédelmi készülékkel
A TT-rendszer hibavédelmével egy nagyobb épületegyüttes kapcsán olvasói kérdésekre válaszolva foglalkozunk.
Kérdés: Egy európai város nagy épületegyüttesében építjük ki a villamos rendszert. A hálózat kialakítása TT-rendszer. Az épületben nagy klímaberendezést kell elhelyezni, amelyhez a gyártó 50 A-es olvadóbiztosító beépítését írta elő. A hibavédelemre 300 mA-es „B” típusú ÁVK beépítését tervezzük. A csatlakozási ponton mért hurokimpedancia 40 mΩ a fázis és a nullavezeték között, míg 180 mΩ a fázis és a védővezető között. Az utóbbi adat a TT-rendszerben szokatlanul kicsi, de ez annak tudható be, hogy a transzformátor az épület közelében van, valamint igen jó az épület földelése – alapozásföldelő, gyűrűföldelő együttesével rendelkezik.
Az MSZ HD 60364-4-41 szabvány 411.5.2 szakaszában az áll, hogy A ZS földhurok-impedancia mellett hibavédelmi célra túlfeszültség-védelmi készülékek is használhatók, feltéve, hogy az áramkör földhurok impedanciája Zs (lásd 411.5.4) tartósan és megbízhatóan elég kis értékű. Különösen a „tartósan és megbízhatóan” követelés foglalkoztat már egy ideje. Az említett alkalmazási esethez valóban ÁVK-t fogunk használni, de alapvetően felmerül bennünk a kérdés, hogy ezt a követelményt hogyan lehet normatív és gyakorlati szempontból teljesíteni.
A számunkra ismert szakirodalomban és szakcikkekben ezt a témát általában csak a lakóépületek kapcsán tárgyalják, ahol jóval nagyobb földelési ellenállások vannak. Nagyobb épületekre vonatkozóan – amelyeket TT-rendszerként üzemeltetnek nagyon jó földelési ellenállási értékekkel – eddig alig találtunk információt. Ezért örülnénk egy részletesebb magyarázatnak erről az ügyről, lehetőleg gyakorlati példákkal szemléltetve.
Különösen az alábbi pontok érdekelnek minket: Milyen technikai és szervezési intézkedések szükségesek ahhoz, hogy tartósan és megbízhatóan kis földhurok-impedanciát biztosítsunk? Milyen mérésekre és igazolásokra van ehhez szükség? Hogy nézzen ki egy megfelelő dokumentáció? Vannak jól bevált vagy normatív módon elfogadott megoldások a földhurok-impedancia folyamatos ellenőrzésére, például állandóan telepített felügyeleti eszközök a villamos rendszerben?
Mindezekre a kérdésekre ad választ a 2026/11–12. számunkban megjelenő írás.
▪ Véghely Tamás: Most már értem a napenergiát (LXI.) – Erőműveink a jelenben és a jövőben – grid, mikrogrid, DER 4
Úgy tűnik a napenergia használata mára világszerte elfogadottá vált. Egyes helyek és területek kivételével – ugyan nem is teljes körűen és maradéktalanul, de azért – mára a jelenléte az energetikában megkerülhetetlen és visszavonhatatlan.
A villamos energia használata világszerte dominánsá vált. A világ energia igénye jelentős ütemben növekszik, a termelést növelni kell – ugyanakkor egyre fontosabb a környezetvédelmi szempontok megfontolása és figyelembe vétele. A napenergiát és több más forrást is – nem kérdés – be kell illeszteni az energiaellátó-rendszerekbe (VER), de hogyan (?), ez most a legégetőbb és legalapvetőbb kérdés a világon.
A mikrohálózatok (smart grid), valamint általánosságban az elosztott energiaforrások (DER-ek) integrálása számos működési kihívást jelent, amelyeket a szabályozási és védelmi rendszerek tervezése során kezelni kell, annak érdekében, hogy a jelenlegi megbízhatósági szint ne romoljon jelentősen, és az elosztott energiatermelő egységek (DG-k) potenciális előnyei teljes mértékben kihasználhatók legyenek.
E kihívások egy része olyan feltételezésekből ered, amelyeket hagyományosan az elosztóhálózatokra alkalmaztak, de a mikrohálózatokra már nem érvényesek, míg mások olyan stabilitási problémákból adódnak, amelyeket korábban csak az átviteli rendszerek szintjén figyeltek meg.
2026/11–12. számunkban végére érünk cikksorozatunk erőművek jelenével és jövőjével foglalkozó négyrészes alsorozatának.
▪ Dr. Novothny Ferenc: Hiányosságok megszüntetése meglévő berendezéseknél
Egy régi épületben végzett villamos felújítási, átalakítási munkák mindig felvetnek jogi, szabványossági és műszaki kérdéseket. Cikkünkben egy konkrét eset kapcsán felmerült olvasói kérdésekre válaszolva foglalkozunk a témával.
Kérdés: Az 1970-es évekből származó társasház mérőhelyei és elosztói kapcsán fordulok önökhöz. Az épületben mindösszesen négy mérőhely van. Minden emeleten két fogyasztásmérő és kismegszakító található. Nemrég az első emeleten egy bérlő – aki azt állítja, hogy villanyszerelő – átalakította az elosztót. Siemens gyártmányú áramvédős kismegszakítókat szerelt be. A folyamat során a kismegszakító-sor burkolatát középen átvágták, így csak az egyik fele maradt meg. Emiatt feltételezem, hogy az elosztószekrényre, mint mérési pontra vonatkozó korábbi státusz (szerzett jogok) és jóváhagyások már nem érvényesek.
Az érintett fogyasztásmérő-szekrény az első emeleten található. Az alagsorban egy további mérőhely is található, mivel az egész lakókomplexum fűtési rendszere ott kapott helyet. Minden szinten két további mérőóra van felszerelve, amelyek szintén megszakítósorral vannak ellátva.
Ezzel összefüggésben szeretném megismerni a műszaki-jogi helyzetet, különösen a tűzvédelmi előírások tekintetében. Szükséges-e új fogyasztásmérő-szekrényt felszerelni az első emeleten? Hogyan értékelhető a tűzbiztonság ebben az összefüggésben? Lehetséges másra kicserélni és felújítani, miközben a régi mérők a helyükön maradnak? Vagy minden mérőórát át kell helyezni egy külön alagsori helyiségbe, és külön alelosztókat kell felszerelni a lakásokban?
A 2026/11–12. számunkban megjelenő írás ezekre a kérdésekre ad részletes választ.
▪ Nagy Gábor: Az elektromobilitás új korszaka (I.) – Globális trendek, technológiai fejlődés és energetikai kihívások a Nemzetközi Energiaügynökség 2026-os elemzése alapján
Az elektromos járművek fejlődése az elmúlt években olyan ütemet ért el, amely alapjaiban alakítja át a közlekedés jövőjéről alkotott képet. Ami egy évtizeddel ezelőtt még elsősorban technológiai kísérletnek vagy egy szűk vásárlói réteg választásának számított, mára a globális autóipar egyik legfontosabb átalakulási folyamatává vált.
Az elektromos hajtás terjedése már nem csupán környezetvédelmi kérdés: egyre szorosabban kapcsolódik az energiabiztonsághoz, az ipari versenyképességhez és a villamosenergia-rendszerek fejlődéséhez is.
A Nemzetközi Energiaügynökség (International Energy Agency, IEA) Global EV Outlook 2026 című jelentése szerint 2025 újabb fordulópontot jelentett az elektromobilitás történetében. A világban értékesített elektromos személygépkocsik száma meghaladta a húszmillió darabot, ami azt jelenti, hogy minden negyedik új autó már részben vagy teljesen elektromos hajtású volt. Ez az arány jól mutatja, hogy az elektromobilitás kilépett a korai bevezetési szakaszból, és a járműipar meghatározó fejlődési irányává vált.
A 2026/11–12. számunkban induló kétrészes cikkben az elektromobilitás jelenlegi és jövőbeni tendenciáival, az autóipar átalakulásával foglalkozunk.
▪ Dr. Tóth Judit: A Magyar Elektrotechnikai Múzeum, mint emlék? (LXIII.)
A Magyar Elektrotechnikai Múzeum műszaki kultúrtörténeti ritkaságait bemutató cikksorozatunk előző és mostani részében Dr. Zombory Lászlónak – okl. villamosmérnök, innovatív alkotó-kutató, vezető, akadémikus, a villamosmérnökképzés kiváló fejlesztője és oktatója, a Múzeum szakmai támogatója és elismerője – állítunk emléket.
Zombory László professor emeritus szakmai életútját végigkövetve felmerülhet a kérdés, hogy mint ember milyen tulajdonságokkal rendelkezett: mit tapasztaltak meg vele kapcsolatosan a kollégák és a diákjai? Erre a kérdésre egy vele készült interjúból „Egy életen át a Műegyetem javára kamatoztatta tudását” cikkből kaphatjuk meg a választ, ami a BME Hírfolyamában jelent meg 2013. november 26-án H. A. tollából, Pintér Erik két fotójával:
„A Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából Eötvös József Koszorú kitüntetést kapott Zombory László, a BME Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék professor emeritusa.
A hivatalos indoklás szerint Zombory László »több évtizedes kiemelkedő oktató- és kutatómunkája, eredményes oktatás- és tudományszervezői tevékenysége, nemzetközileg is példaértékű szakmai közéleti tevékenysége elismeréseként« vehette át a kitüntetést a Magyar Tudományos Akadémián.
»Mindig jólesik elismerést kapni, mert az igazolja az ember számára, hogy amit csinál, az sokaknak hasznos volt« – válaszolta a bme.hu kérdésére Zombory professzor, akinek szoros kapcsolata az egyetemmel immár több mint ötven évre nyúlik vissza. Itt végzett villamosmérnökként, majd a Műegyetemen kezdte oktatói pályafutását, és mérnökök generációit tanította. Az oktatást ma sem hagyta abba, elsősorban a mesterképzésben részt vevő és doktorandusz hallgatók számára tart speciális kurzusokat. Mára a tudomány- és oktatásszervezés fárasztó elfoglaltságát átengedte másnak..."
Cikksorozatunk 2026/11–12. számunkban megjelenő részében folytatjuk a Dr. Zombory Lászlóra való megemlékezést.