hirdetés

Hírek-aktuális

 

 

 

2018/1-2-es, február 6-án megjelent lapszámunkból

2018-01-30

▪ Garai Tamás: A robbanásvédelemről villamos szakembereknek
lapunkbol_1_250_09Korábban, amikor a villanyszerelő vagy a villamos felülvizsgáló meglátta a helyiség bejáratán az „A” Fokozottan tűz- és robbanásveszélyes, vagy a „B” Tűz- és robbanásveszélyes feliratot, már tudta, hogy robbanásveszély előfordulásával számolni kell. A tűzveszélyességi osztályba sorolás ugyan nem szűnt meg, de kizárólag anyagok esetében maradt meg. Egy dolgot viszont nagyon fontos rögzíteni, mert sokszor tévesen használják! A tűzveszélyességi osztályba sorolás nem azonos a kockázati osztályba sorolással! Cikkünk kifejezetten azoknak a villamos szakembereknek szól, akik nem rendelkeznek robbanásbiztos berendezés kezelője végzettséggel, így robbanásveszélyes környezetben nem is végezhetnek munkát. Ahhoz azonban, hogy ennek eleget lehessen tenni, és ne forduljon elő ebből adódóan baleset, először is fel kell ismerni, hogy hol lehet ilyen esetekkel találkozni. A 2018/1-2-es lapszámunkban megjelenő ismertetés azzal próbál segítséget nyújtani, hogy bemutatja azokat a jellemző helyeket, ahol robbanásveszély kialakulásával számolni lehet.

▪ Dr. Novothny Ferenc: Potenciálkiegyenlítés ipari mosogatógépnél?
lapunkbol_2_250_09Részlet egy olvasói levélből: Egy üzembe helyező szerelő, egy nagykonyhai mosogatógép beszerelésekor a következő kérdéssel fordult az üzemeltető szakembere felé: „Hol van az egyenpotenciálú hálózat csatlakozási pontja, amelyhez a gépet csatlakoztathatja?” Az üzemeltető elcsodálkozott a kérdésen, és villamos szakemberéhez fordult, hogy egy ilyen potenciálkiegyenlítés ténylegesen elő van-e írva? És ki a felelős ennek a meglétéért, kinek kell ezt létesíteni? A szóban forgó épület egy régi kétszintes alápincézett épület, külön földelő nincs, alapozásföldelő sincs, csak a házi csatlakozószekrény van új szekrényre cserélve. Habár a „potenciálkiegyenlítés” mindig beavatkozást igényel, mégsem általánosíthatók az intézkedések. Ezt a témakört a január-februári számunkban megjelenő cikkben egy kereskedelemben kapható nagykonyhai készülék kapcsán részletesen, teljes körűen áttekintjük.

▪ Arató Csaba: A budapesti metró története (I.)
lapunkbol_3_250_10Amint az közismert, hosszas előkészítés után 2017. november 4-én végre elkezdődtek az M3-as metróvonal felújítási munkálatai. Az 1970-es években kezdték építeni ezt a metróvonalat. Az első szakaszát a Deák Ferenc tér és a Nagyvárad tér között 1976-ban adták át, a teljes vonalat Kőbánya-Kispest és Újpest-Központ között 1990 decemberében helyezték üzembe. A hármas metró vonal az átadása óta nem került felújításra, így az már nagyon elhasználódott műszakilag és erkölcsileg egyaránt. A most megkezdett felújítás során a tervek szerint megújulnak az állomások, átépítik a pályát, a biztosítóberendezéseket, felújítják a szellőzést és az alagutak szigetelését. A metrófelújítás kapcsán a metró ismét a figyelem központjába került. Ez alkalmat ad egy kis visszatekintésre. A metró történetét villamos szempontból bemutató cikksorozat első része – amely a Milleniumi Földalatti Vasút létesítését idézi fel – 2018/1-2-es számában jelenik meg.

▪ Murvai István: A létesítési és dokumentációs előírások teljesítése, az első ellenőrzés és a szakhatósági szemle tapasztalatai
lapunkbol_4_250_03A szakvizsgázott, hivatását gyakorló erősáramú felülvizsgálók segíthetik a villamos kivitelezők, a beruházók munkáját. Elsődleges céljuk, hogy elemző szemrevételezéses vizsgálataikkal, villamos műszeres méréseikkel, számításaikkal ellenőrizzék, a létesítmények villamos berendezéseinek megfelelőségét. A létesítmények villamos berendezéseinek a létesítés időpontjában hatályos szabványoknak kell megfelelniük, ill. mivel a szabványok alkalmazása nem kötelező, a vonatkozó és hatályos szabványban megadottal egyenértékű villamos műszaki biztonságot kell megvalósítani. Napjainkban gyakran megtörténik, hogy az építési engedélyét beszerzik, a kivitelezést megkezdik, a szerkezetkész állapotig eljutnak, de aztán műszaki-gazdasági döntés vagy felszámolás miatt nem fejezik be az építményt. Ezt követően megtörténhet, hogy eltelik 8–10 év, más beruházó vásárolja fel a szerkezetkész építményt, és új építési engedélyezési eljárást kezdeményezve folytatja az építést. Ezt a problémakört járja körül egy konkrét eset kapcsán a lapunk 2018/1-2-es számában megjelenő írás.

▪ LED-ek az alagútban
lapunkbol_5_250A Svájci Szövetségi Útfenntartó Iroda (ASTRA) kb. 30 millió svájci frankot fordít minden évben a Simplon-hágó útjainak karbantartására és optimalizálására. Az egész évben „nyitva tartó” autópályát naponta átlagosan 2500 jármű veszi igénybe. A hágón számtalan alagút, galéria és híd található, amelyek az 1960/70-es évek óta üzemelnek, ezért felújításuk egyre sürgetőbbé vált. A hágó elején kialakított 500 m hosszú Schallberg-alagút felújítási munkálatai közel két és fél évet vettek igénybe. Azonban megérte, mert az öreg, sötét építmény korszerű technológiával ellátott, modern és – a LED-es világításnak köszönhetően – jól megvilágított, biztonságos alagúttá alakult át. A megújult LED-es világítás részleteiről bővebben lapunk január-februári számában olvashatnak.